december 2010

Dr. Pavel Gantar, az Országgyűlés elnökének köszöntője a Szlovén Köztársaság 20. évfordulója alkalmából

Húsz évvel ezelőtt kezdődött el a szlovén nemzet történelmének az az új korszaka, amikor népből nemzetté váltunk. A nemzeti öntudat, valamint a kulturális, társadalmi és politikai hatalom megerősítésével sikerült megvalósítanunk történelmi álmunkat, azaz saját erőnkből létrehoztuk saját államunkat és kivívtuk a többi nemzet elismerését.

Büszkén mondhatjuk, hogy az elmúlt húsz évben sokat ért el fiatal államunk. Az általunk megtett út nem volt mindig könnyű, mivel sok nehézséget és akadályt kellett leküzdenünk, azonban nem hiányzott belőlünk a lelkesedés és az elszántság az új célok elérésére és az új kihívásokkal való szembenézésre. Nemzeti céljainkat azért sikerült maradéktalanul megvalósítanunk, mivel képesek voltunk széleskörű társadalmi konszenzust elérni. Önálló államunk, a Szlovén Köztársaság, a nemzetközi politika tagadhatatlan tényezőjévé vált és felzárkózott a fejlett országok mellé. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal annak az európai családnak a részévé váltunk, amelyhez kulturális-történelmi értelemben mindig is tartoztunk. A fontosabb nemzetközi szervezetekbe való belépésünkkel a nemzetközi közösség egyenrangú és felelős tagjává váltunk.

Elért sikereink ellenére ma válaszút előtt állunk. Közel két évtizednyi önálló államiság után magától értetődőnek tartjuk, hogy saját államunk van. Nem vagyunk eléggé tudatában annak - és ez különösen a fiatalokra igaz - hogy az önálló és független Szlovén Köztársasághoz vezető út hosszú és gyötrelmes volt. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nekünk olyan évezredes álmunk valósult meg, ami még manapság, a XXI. században is sok nemzet beteljesületlen vágya.

Ma új kérdésekkel és másmilyen kihívásokkal kell szembenéznünk. A kulcskérdés az - hogyan tovább? Melyek azok a nagyszabású célok, melyek ugyanúgy egységbe tudnak bennünket tömöríteni, ahogyan 20 évvel ezelőtt kovácsolt egybe bennünket a saját állam utáni sóvárgás és a vágy, hogy önállóan dönthessünk sorsunkról és közös jövőnkről?

Még mindig küszködünk a globális gazdasági és pénzügyi válság következményeivel és nagy gondot jelent számunkra az állampolgárok egyre növekvő politikai apátiája. Ehhez társul az az általános meggyőződés, hogy a politikusoknak nem lehet hinni és maga a politika olyasvalami, amiből a fiatalok ki vannak rekesztve. Az állami intézményekkel szembeni növekvő bizalmatlanság és a csökkenő politikai részvétel egyre komolyabb kihívást jelent a demokrácia jelene és jövője számára, ami egyúttal közös jövőnk is.

E nagy közös célok egyike a szlovén állampolgárok jóléte és mindenekelőtt egy hatékony szociális állam kiépítése, amely azok számára is méltóságteljes életet biztosít, akik önhibájukon kívül sodródtak a társadalom peremére. Erre kell törekednünk, ezért kell küzdenünk minden egyes cselekedetünkkel. Fontos továbbá az is, hogy ösztönözzük a fiatalokat a politikában és a közéletben való aktív részvételre.

Annak érdekében, hogy a szlovén állampolgárok többet érjenek el és még sikeresebbek legyenek, azok véleményét is figyelembe kell vennünk, akik majd csak holnap lépnek színre, hiszen a fiatal generáció a jövő letéteményese. Meg kell hallgatni és tiszteletben kell tartani a fiatalok véleményét annak érdekében, hogy hajlandók legyenek teljes alkotó erejükkel, minden tudásukkal és energiájukkal saját és közös jövőnket építeni.

Húsz évvel ezelőtt a hatalmas elszánások, nagyralátó tettek és merész döntések ideje volt. De a félelemé is a kiszámíthatatlanságtól és az ismeretlentől. Ugyanakkor éppen a kiszámíthatatlanság, a félelem és a bizonytalanság kovácsolt bennünket kivételes egységbe. Hiszek benne, hogy a jelen kihívásaival is képesek leszünk megbirkózni. Ehhez határozott és komoly hozzáállásra van szükség, de legfőképpen szolidaritásra és mindannyiunk szoros együttműködésére.

 

december 2010